Hihetetlen milyen gyorsan, mennyit tudnak változni a dolgok. A tervektől egészen kétségbeesésig, a félelmektől egészen a hitig, majd a hiten át az új lehetőségekig, hosszú út vezet és ez az út nem olyan, mint amilyennek az ember megtervezi...ha valamit, akkor ezt megtanította nekem…

Bár nem alakult olyan fényesen mint terveztem, a kezdeti csalódáson túljutva igyekszem megint pozitívan gondolni erre az egészre, de azért elmondanám mit is éreztem: „A mi a töri emeltet illeti, teljesen letör a teljesítményem. Belátom, hogy nehéz feladatsort kaptam/ kaptunk,…

Egyszerűen hihetetlen, hogy holnap elkezdődik. Nem akarok nosztalgiázni, egyszerűen csak most jut eszembe mennyi minden volt. Hogy hányszor hallottuk, már az első évben is, hogy „ezt tanuljátok meg...kell majd az érettségihez”.És most itt van.Annyira furcsa, hogy pénteken…

 Köminek ajánlom :) Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szokott ezen töprengeni. A vélemények eléggé megoszlanak, és magam sem tudom, hogy milyen állásponton is vagyok a témával kapcsolatban.   Hiszen a férfiak és a nők alapvetően…

Szeretném megfogalmazni az érzést magamban, de nem tudom mi is ez pontosan. Egyszerűen, ha csak arra gondolok mi lenne, ha már csak egy napom lenne ezen a földön... akkor is így élnék?   Eddig azt hittem jó ember vagyok, de azt sem tudom mi az a jó ember pontosan...egyszerűen…

Ösztönösen a rózsaszín tollért nyúlok, amikor a barátságunkról írok, de végül mégis a kéket választom...a normálisat, bármennyire úgy tűnhet néha, hogy lököttek vagyunk. Az évek során sokat változtunk...felnőttünk mindketten, legalábbis jó úton haladunk, így hát a…

Nem is tudom milyen érzés ez, elég régen éreztem. Valahol a szívem környékén egy törés, és nagyon fáj. Igyekeztem nem tudomást venni róla, és most is reménykedem, hogy csak átmeneti érzés ez az egész. Hogy csak eszembe jutatták, mindazt amiben egykor hinni akartam, mindazt, ami…

Annyiszor érzem, hogy valami még kell, hogy valami most kell....kell, hogy több legyen. Milyen jogon érzem ezt? Mindenbe csak belekezdek, nem is tudom van-e valami amit igazán akartam és azt véghez is vittem volna...azt hiszem nem sok ilyen van. Elég szomorú, hiszen annyi minden lehetne…

 Ezekről hallani lehet. Magam sem tudom milyen az egyik és milyen a másik...”majdnem szerelem....?” Szerelmesnek lenni...Boldognak, fennhéjázónak(?) , állandóan a másikra gondolni, hiányolni ha nincs veled, már csak megkopott emlékekből idézem fel milyen érzés is ez.…

Az utóbbi időben nem igazán voltam önmagam. Hergeltem magam a csalódások miatt. Nem tudtam türelmes lenni másokhoz, csak annyit akartam, hogy érjünk már a nap végére...minden egyes napDe ma kicsit túl lőttem a célon. A legkönnyebben azokat bántja meg az ember, akiket a legjobban…

A négy hónap után el kellett telnie még egynek, hogy rá tudjam szánni magam a találkozásra egyetlen de mégis legkedvesebb álmom főszereplőjével. Féltem, rettenetesen féltem, hogy mi lesz, ha személyes találkozás csak "elrontja" ezt az egészet, bizonyos értelemben jó…

Olyan szépet álmodtam, igazán az álom csak annyi volt hogy láttam egy gitárt és Ő gitározott,én pedig hallgattam. Nem is beszéltünk, az arcára sem emlékszem, egyszerűen csak jó volt.Elég régóta nincs társam, és egy jó ideig nem is éreztem, hogy hiányozna az életemből, most…

Ülök a szobámban és ez a szám szól, a 67-es út. Nem tudom miért. Ilyen zenét a szüleim korosztálya hallgat, bár ami ismeretlen nem kell hogy feltétlenül "rossz" legyen. 1987-es szám...még meg sem születettem akkor, most mégis ez szól. 2 nap van a szülinapomig, tavaly…