Bár nem alakult olyan fényesen mint terveztem, a kezdeti csalódáson túljutva igyekszem megint pozitívan gondolni erre az egészre, de azért elmondanám mit is éreztem:

„A mi a töri emeltet illeti, teljesen letör a teljesítményem. Belátom, hogy nehéz feladatsort kaptam/ kaptunk, de tudom, hogy a nyújtott teljesítményem nem tükrözi a valós tudásomat. Rengeteget tanultam rá, mégis az első rész „rövid feladatai” is nehéznek bizonyultak, amikor pedig a második részben megláttam az esszéket sírni tudtam volna. A témák között egy sem volt, amit itthon normálisan kidolgozva megtanultam volna, ráadásul az időmet sem megfelelően osztottam be. Így aztán félek tőle, hogy nem sikerült annyi pontot elérnem, ami kell a felvételihez. Amikor kijöttem a suliból szörnyen éreztem magam; mindenre és mindenkire haragudtam, de legfőképpen magamra. Elpazaroltam az időmet piszkozat írásra, de jó lecke volt, ilyen többet nem lesz. Lehet, hogy amikor ezt mondom, akkor minden tekintetben igazam van? Nagyon félek, hogy nem sikerült, és nem fognak felvenni. Csalódott vagyok, de ezen változtatni már nem tudok, így kénytelen vagyok azzal gazdálkodni, amim van: a szóbeli még hátra van és csak erre szabad koncentrálnom, habár szörnyen kimerültnek érzem magam. Emlékszem a vasárnap estére, amikor még előtte voltam ennek az egésznek, tudtam, hogy akkor még bárhogy alakulhat, csak rajtam múlik az egész. Nos, a helyzet 4 nappal később csupán annyival módosult, hogy most a kialakult helyzetben kell megtalálnom a lehetőségeket.”   (Naplórészlet: 2010. máj. 6.)

Napokig rágódtam még, a tanulás sem ment. Beszélgettünk a lányokkal és láttam, hogyan alakul nekik sokkal jobban, mint nekem, nem vagyok irigy, örülök, hogy nekik minden úgy alakul, ahogy eltervezték, ahogy együtt elterveztük. Egyszerűen csak szomorú voltam, mert ha már egy jobb középiskola nem jött össze, bíztam benne, hogy én is esélyt kapok egy jobb egyetemre. Tudom, itt Győrben sem rossz, de nekem nem ez az álmom.

Mostanra eljutottam oda, hogy elfogadom, úgyis úgy fog alakulni minden, ahogy annak történnie kell. Mindent megteszek, hogy jobb legyen, nem veszem el a lehetőséget magamtól, készülni fogok a szóbelire, de nem akarok összetörni, akkor sem, ha nem sikerül. Habár erre egyenlőre még gondolni sem akarok.