Ezekről hallani lehet. Magam sem tudom milyen az egyik és milyen a másik...”majdnem szerelem....?” Szerelmesnek lenni...Boldognak, fennhéjázónak(?) , állandóan a másikra gondolni, hiányolni ha nincs veled, már csak megkopott emlékekből idézem fel milyen érzés is ez.…

A négy hónap után el kellett telnie még egynek, hogy rá tudjam szánni magam a találkozásra egyetlen de mégis legkedvesebb álmom főszereplőjével. Féltem, rettenetesen féltem, hogy mi lesz, ha személyes találkozás csak "elrontja" ezt az egészet, bizonyos értelemben jó…

Olyan szépet álmodtam, igazán az álom csak annyi volt hogy láttam egy gitárt és Ő gitározott,én pedig hallgattam. Nem is beszéltünk, az arcára sem emlékszem, egyszerűen csak jó volt.Elég régóta nincs társam, és egy jó ideig nem is éreztem, hogy hiányozna az életemből, most…

Ülök a szobámban és ez a szám szól, a 67-es út. Nem tudom miért. Ilyen zenét a szüleim korosztálya hallgat, bár ami ismeretlen nem kell hogy feltétlenül "rossz" legyen. 1987-es szám...még meg sem születettem akkor, most mégis ez szól. 2 nap van a szülinapomig, tavaly…