Örülök neki, hogy ne örülnék....?! Csak az egész most még olyan valószínűtlen. Végre meglett a jogsim, és büszke vagyok magamra. Olyan gyorsan elment ez az egész tanfolyam dolog, és magam se tudom hogy tudok-e elég felelős lenni ehhez. De remélem igen.
Jó érzés, jó érzés bizonyítani, elérni valamit magadtól, teljesíteni, úgy , hogy tudom sokan drukkolnak nekem, de az eredmény csak rajtam múlik. Teljesen más mint az alapvető kötelességek, jobb érzés úgy elérni valamit hogy ez plusz. Hogy én vállaltam, én magam, egyedül, a saját szabadidőmből, a suli és minden más mellett, elkezdtem, végigcsináltam és remélem kiérdemeltem. Azért egy kicsit hiányozni fog ez az egész. Tudom hülyén hangzik, hiszen innentől valahogy „szabadabb” lehetek. Nem ül mellettem valaki, aki megmondja mit és hogyan, de azért sajnálom, mert a heti 2-3 alkalom mind plusz volt. Nem kellett hazajönni és csak lenni, hanem volt dolgom és jól éreztem magam. Jó volt érezni hogy hasznosat is teszek, és az sem mellékes szempont hogy nagyon jó oktatót kaptam. Fura lesz ezután, legalábbis mindenképpen más mint eddig. Azt szeretném , hogy attól , hogy ez most véget ért ne legyen minden újra olyan megszokott és monoton mint azelőtt. Most érzem csak igazán hogy mennyire kell az a „plusz” Kell találnom valamit amit ugyan ennyire szeretek vagy szeretnék csinálni mint a vezetést. Terv már van és persze álmok is dögivel, de csak szép sorban. Azt az időd amit eddig a vezetés töltött ki most majd az úszás tölti ki és reményim szerint a zeneee!
