Ugye ismerős érzés? Állsz otthon a tükör előtt az újonnan vásárolt ruhádban és valahogy minden a helyén van, egy röpke pillanatra még szépnek is érzed magad...

De indulnod kell nem érsz rá egész nap a tükör előtt ácsorogni, meg egyébként is még 5 perc egy helyben és bármilyen jó is a ruci, a választható öt féle, előző este kikészített ruhából biztosan a hatodik kéne.

Aztán kilépsz az utcára, szembe jön egy vékony, csinos lány, akkor még csak eszedbe ötlik „egész jól néz ki”...aztán jön még egy és elgondolkozol „hiba volt hogy nem öltöztem át?”....majd még egy „ez az én ruhám rajta? nem, nem, ugye csak hasonló?” de aztán közelebb jön és nyilvánvalóvá válik... felesleges a felháborodás, nem az én ruhám rajta, hanem az övé rajtam, csak ránk kell nézni. És egyre csak azon jár az eszed, hogy másnak miért könnyebb, más miért szebb folyton nálad? „neki biztos adottság, életében nem kellett még futógépen szenvednie”  , „biztosan nem fogyókúrázott még”. A végére legszívesebben elásnád magad, mert mellettük már a „jó ruci” sem olyan jó, ha ők ott vannak már egyáltalán nem is vagy se csinos, se szép.

Nyomaszt a gondolat és csak arra tudsz gondolni hogy nevetségesen nézel ki. Izzad a tenyered, kaparod a körmöd és minden egyes szembejövő kacarászó társaságról azt gondolod, nyilván rajtad nevet. Elég egy fél mondat és magadra veszed.

Óriási hibát követünk el mi nők ilyenkor, a belső bizonytalanság, a félsz kiül egész lényünkre, és hogy is láthatna a másik nem, vagy akár az a többi csinos nő szépnek vagy csinosnak, ha mi magunk nem tudunk hinni ebben?!  Kutatások bizonyítják, hogy a stressztől a hajtástól is hízunk. Az állandó aggodalmak miatt a szervezetünk védekezés képen raktároz, és innentől már mindenki számára ismerős a folyamat. De nem hibáztathatjuk csak magunkat, korunk hibája, hogy a nők csaknem 90%-a elégedetlen magával, a média, a szépség-és reklámipar, egyre inkább azt sugalja, hogy a tökéletesség párban jár a karcsúsággal. Holott ez nem kéne hogy feltétlenül így legyen, és egyébként is az ember csak törekedhet a tökéletességre, elérni sosem fogja. Megkell értenünk hogy küzdeni, törekedni persze lehet ,de nem kell görcsösen akarni hogy mindig mindenki tökéletesnek lásson, első lépésként meg kell tanulnunk elfogadni magunkat úgy ahogy vagyunk, és ha már mi így érzünk egy idő után mások is így fogják gondolni.

És néha elég lesz, egyszerűen csak jónak lenni.